"Ember csak vándor vagy e földön,

te sem élsz mindig, örökkön,

ügyelj milyen lesz kezed nyoma,

Áldott legyen az utókorra!"

Nagy János pedagógus költő szavai

Szakály Ferenc megnyitja a kiállítást 2004. október 24-én

Ősgerincesek Állandó Kiállítás létrejöttének története Szakály Ferenc leírása alapján:

Az első találkozásom szülőfalum, Bérbaltavár világhírű ősgerinces lelő­helyével gyermekkoromban, 1945-ben volt. A találkozás véletlenszerű volt... A II. világháború zűrzavarából valamilyen úton családomhoz került a „Balta­vár és Vidéke Társaskör" — a faluban csak úri kaszinóként emlegették — egyik könyve Dezső Lipót tollából: „Az én szülőföldem", amely Vas megye nevezetességeit ismertette. E könyv 14. fejezete a baltavári ásatásokról szólt. (Ekkor még így hívták a falut, amely csak 1935-ben egyesült Hegyhátkisbérrel, s et­től kezdve Bérbaltavár a falu neve.) Mohón vetettem rá magam a könyvre ­mindig szerettem olvasni —, s abból megtudtam, hogy valaha ősállatok éltek e tájon, s előkerültek csontjaik a „kardfogú tigrisnek" és a kapafogú őselefánt­nak is...!? Az olvasottak elfelejtődtek, s a könyv az egyik kölcsönkérő peda­gógus társam „jóvoltából" elveszett...

Sok idő telt el...! Egyik hazautazásom alkalmával a buszvezetővel törté­nő beszélgetésből kiderült, hogy ő és a falubeliek szinte semmit sem tudnak az ősleletekről, pedig ő is Baltaváron született. Nyomozásom folyamán kide­rült, hogy ez így van, s a falu 80-90%-a semmit sem hallott erről. Mikor errő lmeséltem, mosolyogtak, sőt még olyan is akadt, aki gúnyolódott... Elhatároz­tam, hogy ezen változtatni kell... Kutatni kezdtem Dezső Lipót könyve után, azt nem találtam meg, mert az 1950-es években „bezúzták" a közgyűjtemé­nyek. Viszont ráakadtam Benda-Bendefy László: A baltavári őslénytani ásatá­sok 70 éves története 1856-1926 című könyvére, amelyből alapos ismeretre tettem szert. Megtudtam belőle, hogy ez egy világhírű lelőhely.

Ezek után tervet készítettem, melynek végső állomása egy helyi múzeum volt, s tudatosan hozzáfogtam a terv végrehajtásához. Első lépésként a környe­ző hegyháti általános iskolákban (Egervölgytől—Győrvárig) előadáson „elmesél­tem" a hely világhírű ásatásainak — 30 ősállatfaj, 17 fajta csiga és kagyló — ered­ményeit. Második lépésként sikerült megnyerni a Megyei Művelődési és Ifjúsá­gi Központ (MMIK) „Vasvirág" oktató központjának vezetőjét, dr. Mesterházyné Jánosa Magdolnát és az igazgatót, Horváth Györgyöt az ügynek. Segítségükkel egy csodálatos „ismertetőtáblát" helyeztettem el 1999-ben az ásatás bejáratánál. Az ácsmunkát Simon László és fia társadalmi munkában készítette el. Harma­dik lépésként a Prenor Kertészeti Vállalat jóvoltából társadalmi összefogással parkosítottunk, ahol az ismertető táblát elhelyeztük. Negyedik lépésként felke­restem feleségemmel együtt az Országos Természettudományi Múzeumot Bu­dapesten, hogy ötletek gyűjtsek, majd ezután a Magyar Földtani Intézet osztály­vezetőjét, Prof. dr. Kordos László palentológust. Megkértem, hogy szorgalmaz­za a hely ismertté tételét, s végezzenek újból ásatást. Az ötödik lépés egy tudo­mányos ülés megszervezése Szombathelyen az MMIK-ban volt, melyhez a Me­gyei TIT szervezet is segítséget nyújtott anyagiakkal. Az előadók Prof. dr. Kor­dos László, Vígh Károly Vas Megyei Múzeum, Szakály Ferenc tanár, a Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület elnöke társadalmi munkában vállalták az előadások megtartását. Ekkor avattuk fel a parkban Oláh Zoltán által készí­tett kardfogú tigris szobrát, és az iskola folyosóján megnyitottuk az ideiglenes kiállítást. Majd Vasváron megkoszorúztuk Bendefy László szülőházán elhelye­zett emléktáblát. Ezután a meghívottakat, köztük Bendefy leszármazottakat a Hubay étteremben vendégül láttuk. Az utóbbihoz Vasvár Önkormányzata is hozzájárult anyagiakkal, hisz e város szülötte Bendefy. Ezután sok-sok pályázatot írtam, hogy Bérbaltaváron egy „komplex ős­gerinces tanösvényt kiállítással, múzeummal" megvalósíthassunk. A pályáza­tok 90%-át elutasították, végül 2004-ben „akadt" sikeres pályázat is: a „Víz­ügyi- és Környezetvédelmi Minisztérium", a Megyei Önkormányzat Közgyűlé­se megszánt bennünket. Az elnyert összeg csak töredéke volt a megvalósítá­si költségeknek..., de elindulhattunk! Reméljük, hogy a későbbiekben — anyagi lehetőségük javulásával — Helyi Ősgerinces Múzeum — megvalósítását programjukba veszik. Amit Szakály Ferenc tanár 1999-ben elkezdett, azt folytatják, s az álom teljesen megvalósulhat a falu örömére és büszkeségére, de szolgálja az ország, a tudomány érdekeit is remélve, hogy  ..."fényt hagytunk magunk után..."

A Budapest - Graz postaút építésekor a baltavári Kancsal-domb homokjából megkövült állatok csontjai kerültek elő. Vizsgálatok során kiderült, hogy a feltárt ősállatok 7-8 millió évvel ezelőtt éltek ezen a területen. 7-8 millió évvel ezelőtt a Földön globális klimatikus átrendeződés kezdődött meg. A trópusi őserdők területe visszaszorult, peremükön szavanna alakult ki. Baltavár ennek az átmeneti időszaknak a lelőhelye. Az alsó rétegek még a Pannon-tenger üledékeit, míg a felette lévő csonttartalmú homokrétegek már a környezetváltozás hatására létrejött új állatvilág maradványait tartalmazzák. Egyes kutatók szerint a lelet együttes annak köszönheti a gazdagságát, hogy az egykor erre hömpölygő Ős-Zala (Fluvius Schafarziki ponticus) 3-4 méteres vízesésének aljánál kialakult öbölben az elpusztult állatok csontjai koncentrálódtak.
A kutatások során több mint 30 gerincest, valamint 17 kagyló- és csigafajt azonosítottak.

A fontosabb leletek:
kardfogú tigrisek, hiénák, kapafogú őselefántok, orrszarvúak, antilopok, gazellák, őszsiráfok, háromujjú őslovak, mamutok.

A lelőhely presztízsét növeli, hogy több állatfaj maradványait itt találták meg először a világon (pl. Gazella baltavarensis). 1860 óta hat jelentős ásatás folyt ezen a területen. A legutóbbi kutatás 2000-ben és 2001-ben dr. Kordos László vezetésével zajlott. A globális környezeti változások geológiai és biológiai megismerése által Baltavár neve a szakmai körökben már csaknem 150 éve jól ismert világszerte. A hazai nevezéktani gyakorlatban a miocén legfelső alemeletét (6,4-5,4 millió év) bérbaltaváriumnak nevezik.

A megtalált leletanyag zömében hazai és külföldi gyűjteményekbe került (Szombathely, Vasvár, Budapest, Bécs, London), vagyis a kis településen szinte semmi sem maradt belőle. 2003-ben civil kezdeményezéssel állandó kiállítást hoztak létre, nem messze a világhírű lelőhelytől. A múzeumot 2004.10.24.-én avatták fel. (Forrás: Szakály Ferenc Baltavár története c.könyv )

A leletek megtekintését  a +36-30-8227834 Némethné Beczők Bernadett  polgármesterrel lehet egyeztetni. Belépődíj nincs.

Itt különböző gyűjtőktől és múzeumoktól visszakapott darabok, valamint egy kardfogú tigris és egy kavicsemlős életnagyságú szobra, és a makett pályázatra beküldött figurák  tekinthetők meg.

Bérbaltavári ősgerinces leletek

2003.08.22.

7-8 millió évvel ezelőtt a mai Bérbaltavár területén háromujjú őslovak, kapafogú elefántok legelésztek a szavannai környezetben.

Dr. Kordos László paleontológus, a Magyar Állami Földtani Intézet és Múzeum vezetője munkájának köszönhetően ma már tényként kezelhetjük ezeket az információkat. Dehogy miként jutottak el idáig, hogy álltak össze a kirakós játék elemei, erről kérdeztük őt:

- Mikor kezdődött a feltárás?
- A bérbaltavári ásatás az 1800-as évekig nyúlik vissza. A Buda és Graz közötti első műút munkálataikor a dombot keresztül kellett vágni. Ennek köszönhetően kerültek elő az első leletek. 1850 környékén kezdték meg a terep feltárására irányuló munkálatokat. Ezt követték az 1913-as majd 1926-os feltárások. A cél akkor az volt, hogy minél szebb, mutatósabb leleteket produkáljanak. Egy ép állkapocs, koponya, vagy egyben konzerválódott végtag jobban foglalkoztatta az akkori tudósokat. Amit aztán ki tudtak álltani, a nagyközönségnek bemutathattak.

- Nem okoztak ezzel károkat az utókornak, hogy csak és kizárólag olyan dolgokat vittek el, ami tetszetős? Nem okoztak ezzel önöknek fejtörést, a "kirakós játékban"?
- Egyáltalán nem, hiszen az akkori munkák mindig megfeleltek a kor legmagasabb szakértői elvárásainak.  Ellentétben a múlttal, most már nem csak az tudjuk megállapítani milyen állatról van szó. Szinte pontosan tudjuk rekonstruálni milyen környezetben élt. Éppen ezért van szükség minden apró csontszilánkra, hogy ezekből aztán fel tudjuk vázolni, minek hol volt a pontos helye. A kutatások folyamán többek között arról győződtünk meg, hogy tévedés lenne azt hinni, ezek az állatok egyszerre voltak jelen ilyen tömegben, egy helyen. Egy időszakos vízfolyam sodorta őket egy helyre.

- Milyen állatok fosszíliáira bukkantak?
- Nagyon sokféle állattal találkoztunk a kutatások során. A háromujjú őslovak megmaradt csontjaira bukkanunk legtöbbször. Több száz értékelhető maradvány került elő, ebből a korból ilyen gazdag lelettel sehol máshol Európában nem büszkélkedhetnek. De találtunk itt gazellát,
orrszarvút, ős zsiráfot, kapafogú őselefántot, hiénákat, sőt még egy hód maradványaira is ráleltünk, ez a legkisebb gerinces, amely az ásatások során előkerült.

- Ezek közül melyik a legérdekesebb?
- Azt hiszem az őslovak a leginkább érdekfeszítőek. Fontos kérdés, hogy a lófélék fejlődésük során mikor tértek át a lombevésről a fűevésre. Ez megmutatkozik a fogazat átalakulásában. A fogak rágófelületének mintázata, illetve a mikroszkopikus kopásnyomok elárulják mit evett, a pata szélessége tudatja, milyen talajon járt az állat.

- Hol találkozhat a leletekkel a közönség?
- Az 1926-os munkálatokkor előkerült maradványok a szombathelyi Savaria Múzeumban kerültek kiállításra. Továbbá a bérbaltavári iskola épületében láthatók még leletek. Terveinkben szerepel, hogy az iskola épületéből egy esetleges új helyiséget különítenénk el, és egy múzeumot létesítenénk. Ha minden kedvezően alakul ősszel, egészen pontosan október 30-án a múzeumok napján szeretnénk megnyitni a kapukat.

- Előfordulhat, hogy teljes állatok rekunstruált csontvázával is találkozhatunk majd?
- Ezek a leletek olyan apró csontszilánkokat jelentenek, hogy nem hinném, hogy egész csontvázakat tudnánk kreálni belőlük. Bár igaz ami igaz, olyan sok ősló-maradvánnyal rendelkezünk, hogy ezekből egy csontvázat ki tudnánk rakni. Véleményem szerint nem lenne sok értelme egy ilyen "produktumot" bemutatni.

- Milyen nehézségek akadnak a feltárással kapcsolatban?
- Amikor újra megtaláltuk az ásatást, egy szemétdomb volt rajta. Akkor magánvagyonomból megvásároltam az ingatlant, megelőzve az esetleges bonyodalmakat.

- Ezt komolyan mondja, magánpénzből vásárolta meg az ingatlant?
- Persze, miért ne? Másnak szőlőskertje, nekem ősgerinces-ásatásom van. A viccet félretéve el kell mondanom, attól függetlenül, hogy a telek az enyém, a leletek mind az állam tulajdonát képezik.

- Mégis, honnan nyeri a támogatást?
- Van egy nemzetközi szervezet az Earth Watch, amely többször ír ki pályázatot. A lényege annyi, hogy olyan úgymond amatőrök jelentkezhetnek, akik rajongói a paleontológiának. 1000 - 2000 dollárért tulajdonképpen vásárolhatnak maguknak 3 hetet egy ásatásra. Ez egy bevett formája a pénzszerzésnek. Megtanítjuk nekik az ásatási technikákat, a dokumentáció módját. Továbbá egyetemisták között is meg szoktunk hirdetni ilyen programot. Legutóbb a Torontói Egyetem és más USA-beli egyetemek hallgatói vehettek részt. 2000 dollárért közreműködhettek a rudabányai feltáráson, és egyetemi credit pontokat is kaptak.

- Hol tartanak most a munkálatok?
- A terepmunkát egyelőre abbahagytuk, most a labormunkálatok jönnek. Különböző vizsgálatokat végzünk. Elemezzük tulajdonképpen, miket is ástunk elő a földből.

- Meddig tervezik még a lelőhely feltárását?
- Hogy meddig... amíg hegy van mögöttünk.

A kiállítás április 1. és október 31. között tart nyitva.

Bejelentkezés: a +36/30 - 8227834 telefonszámon Némethné Beczők Bernadett  polgármesternél

Képek