Elérhetőségek

Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület

9700 Szombathely,
Rumi út 264.

Telefon: +36/30/979-5609
info@berbaltavariak.hu






Nevezetességek

18/2. ...folytatása a 18-nak... életrajzok és hírek a falu régi és mai életéből

Dr.  Rakos József tanár, múzeum igazgató

1921-1982

(Bérbaltavár, 1921. január 15. – Keszthely, 1982. március 29.) - múzeumigazgató.
Parasztcsaládból származott. Az elemi iskola elvégzése után korán munkába kellett állnia, mezőgazdaságban és gyárban is munkásként dolgozott. Munka mellett végezte el a polgári iskolát. Részt vett a II. vh.-ban, a keleti fronton harcolt. 1945-ben belépett a pártba, függetlenített pártmunkásként, majd a Népművelési Minisztérium tisztviselőjeként látta el feladatait. Közben elvégezte a bp.-i ELTE bölcsészkarán a magyar–történelem szakot. Az ELTE osztályvezetőjeként működött, majd az Orsz. Széchenyi Könyvtárban dolgozott. 1958-ban került Keszthelyre, a Kastélymúzeum igazgatójává nevezték ki. Nevéhez fűződik a Helikon Kastélymúzeum létrehozása. Működése alatt foglalkozott gr. Festetics György gazd. tevékenységével és aktív szerepet vállalt a megyei munkásmozgalmi pantheon összeállításában. Vezetője volt a Városi Pártbiz. Visszaemlékezést Gyűjtő Csoportjának. 1958–80 között tagja volt a Városi Tanács és Művelődési Biz.-nak. 1970-től igazgatósága alatt elkezdődtek a kastély felújítási munkái, több szétszóródott berendezést sikeresen gyűjtött össze, felújíttatta a kápolnát, több festményt restauráltatott. Hangversenyeket, kiállításokat, konferenciákat szervezett, prospektusokat írt (Helikon Kastélymúzeum és Műemlékkönyvtár c.), restauráltatta a könyveket a könyvtárban. Tevékenyen részt vett Keszthely kulturális életében. 1980-ban vonult nyugdíjba. Munkája elismeréseképpen számos kitüntetésben részesült, megkapta a Keszthely Városért kitüntetést.


Irod.: Cséby Géza: Rakos József. In.: Georgikon. 1982. 4. sz. 8. p. – Személyi forrás

 

Sarlós Mihály  plébános 1913 - 2002.09.01.

Emlékezzünk Sarlós Mihály ny. plébánosra

Sarlós Mihály 1913-ban született a Sopron megyei Ivánban. Korán ár­ván maradt, nagybátyja nevelte. Kö­zépiskolába Sümegen járt. Érettségi után felvételt nyert a szombathelyi papi szemináriumba. 1936. június 21.-én szentelte pappá Mikes János püspök. Több helyen volt káplán: Letenyén, Kálócfán, Győrváron Jákon.1942. őszétől a zalaegerszegi Notre Dame zárda lelkésze, a líceum és ta­nítónőképző hittanára volt. Prézese, lelkivezetője lett a képző Mária Kongregációjának, a plébánia Le­ánykongregációjának és hittanára az Állami leánypolgárinak is.1944. március 7.-én Mindszenty Jó­zsef apátplébánost XII. Pius pápa veszprémi püspöknek nevezte ki. Sarlós Mihály vezette a Mária Magdolna plébániát dr. Galam­bos Miklós plébános megérkezéséig.  A II. világháború be­fejezése után: buzgó lelki fellendülés jellemezte a keresztény tanulóifjúságot. Hittanárunkkal  vettünk részt katolikus gyűlé­seken, zarándoklato­kon Búcsúszentlászlóra, Nemzeti Mária Kongresszuson: Budapesten, Szombathelyen és városunkban. „1948 júniusában a magyar ország­gyűlés államosította az egyházi is­kolákat. 1948. szeptemberétől a Notre Dame intézet is állami tanító­képző lett. Szerzetes tanáraink nem taníthattak. A korábbi tantestület vi­lági tanárai és Sarlós Mihály hittanár taníthatott, de erős megfigyelés alatt. Az 1948/49. tanévben megmaradt a kötelező hitoktatás, és elvben működhettek a Mária Kongregáció csoportjai...

1948. október 29.-én helyi korigreganista szokás szerint, a képző fo­lyosóján lévő falitáblára vallásos jelmondatot írt valaki: 'Ma mindent lehet Krisztus nélkül, csak magyar­nak lenni nem'. A kollégium hirde­tőtáblájára kitett november 7.-i pla­kátot piros tintával bemázolták. Ok­tóber 30.-án, az első tanítási óra alatt, két IV. líceumi osztálytársunkat iskolából azonnali távozásra szólí­totta fel az igazgató, indoklás nélkül, kizárásukat ígérve. Az iskola diákjai (az első osztályt kivéve) az igazgatói iroda elé vonultunk, két osztálytár­sunkkal szolidaritást vállalva, azon­nali visszavételüket kérve. Elutasítá­sunk után, a kollégisták kivételével eltávoztunk az iskolából. Diáksztrájk, diákzendülés Zalaeger­szegen....' írták később az országos lapok. — Délután 8-10 diáklányra és Sarlós Mihály hittanárra az ÁVÓ székházban kihallgatás, vallatás várt. Délutántól - éjszakán át vallató tisz­tek faggatták őket, a diákmegmoz­dulás szervezőinek megnevezését követelve tőlük, főleg a hittanárra, tanárokra, apácákra irányítva a fi­gyelmet. Csak reggel 6 óra körül szabadulhattak az ÁVH épületéből.
November 4.-én az iskola fegyelmi bizottsága írásbeli fegyelmi büntetésben részesítette az összes tanulót, aki eltávozott október 30.-án az intézetből. 10 tanulót azonnal kizártak, ötöt közülük pedig az ország középiskolájából kizártak. ...."Sarlós Mihály hittanár visszaemlékezése 1948 őszének vészjósló napjaira, melynek következményei; év­tizedekre beárnyékolták szenvedésekkel, megaláztatásokkal teli életét. „Az igazgató október 30.-án, délután 2 órára összehívta a tanárokat, növendéket, engem is, de odahívta az Ávósokat. .... Valami plakát mázolásról vallatták a lányokat, a diák­sztrájkról és a kongregáció táblájára írt mondatról. Rövid tanakodás után a lányokat és engem átkísértek ÁVÓ-ra. Engem külön hallgattak ki. Fő célja  volt a vallatásnak, hogy ismerjem be: én szerveztem a diáksztrájkot, vagy legalább részem van a szervezésben. Határozottan  tiltakoz­tam minden vád ellen. Egy kisebb helyiségbe kísértek és bezártak.  Majd öten-hatan bejöttek, körbevettek, össze-vissza kérdéseket tettek fel, valósággal inzultáltak. Elém tettek egy szöveget, hogy írjam alá... Valami vád volt valaki ellen, nem ír­tam alá. Kijelentettem: semmit nem írok alá. Valamikor éjszaka kiengedtek ... Berta Sándor kórházi lelkész, hittanár barátomhoz mentem be a kórházba, aki átvitt Mike főor­voshoz, aki azonnal rendelkezé­semre bocsátotta szobáját. Ott töltöttem az éjszakát. Reggel Ivánba utaztam nevelőapámhoz.  Hittanári ál­lásom az intézetben azonnal meg­szűnt."** 1949 januárjában Muraszeme­nyére helyeztek káplánnak. 5 községbe kellett kijárnom, esőben, hó­ba gyalogosan. Igazi megpróbáltatásom itt kezdődőtt. A párttitkár­ok már odahelyezésem előtt - min­den községben utasításra a leg­aljasabb dolgokat terjesztették ró­lam, még gyilkossággal is vádoltak  A hívek nem beszéltek velem. Be akartak szervezni besúgónak, állandó fenyegetéssel, agitációval: vegyek részt a papi béke mozga­ban. Hajthatatlan voltam, min­den fenyegetés ellenére. Alig bír­tam idegekkel a teljes kirekesztettséget. 3 év után Celldömölkre he­lyeztek, itt is állandóan gyötörtek. Ígértek mindent: pénzt, rangot, csak lépjek be a papi békemozga­lomba. Határozottan visszautasí­tottam mindent. Idegösszeroppa­nással kórházba kerültem, majd Bakonybélbe mentem gyógyulni. 1954-ben Bérbaltavárra helyeztek plébánosnak. Mivel most sem vál­laltam a besúgó szerepét és nem jelentem meg a békegyűléseken, üldözésem ott sem szűnt meg.

1956-os forradalomkor a község felbőszült lakosaitól megmentet­tem a tanácselnököt (fel akarták akasztani) azzal, hogy lecsendesí­tettem a népet. A nép haragja elől elbújt tanácstitkárt is mentettem, szállást adtam  neki a plébánián. Hálás volt mindezért. Segítségemre lesz, mivel is­merte: mennyit zaklattak, üldöztek. A forradalom után helyzetem nem javult. Felkerestem a ta­nácstitkárt, aki beváltotta ígéretét, és ekkor véget ért zaklatásom. Egészségem ekkorra már nagyon megromlott. Kértem Fábián püspököt, hogy helyezzen át egy kisebb plébániára. Évek után Sorokpolányra kaptam kinevezést, ahonnan nyugdíjba mentem 1974-ben. Hévízre költöztem. ahol gyógykezeltetni tudtam magamat és segítettem a plébánosnak a lel­kipásztori munkában...." ** Hévízen járva — egykori tanítvá­nyai — gyakran látogatták Miska bácsit", ahogy kérte, hogy ilyen családiasan nevezzük. 1989-től több alkalommal részt vett az egykori Notre Dame növendékek osztálytalálkozóin  szeretettel és bölcs humorral beszélgetett velünk, soha el nem felejtve  a kiállott lelki és testi szenvedéseket.  Örömmel mondta el, hogy 80 éves kora felett is el tud járni a h templomba misézni, imádkozni.  1995. után már nem vállalt utazást, találkozóinkra levélben üdvözölt bennünket: „A szeretetet  őrizzék meg, Isten felé és egymás iránt!"

Ez évben augusztus vége felé rosszul lett és a tapolcai kórházba szállították. 2002. szeptember 1-én csendesen elhunyt az  Úrban, életének 90. évében, hűséges papi szolgálatában eltöltött 67 esztendő után.

„Boldogok, akik tűrnek békességgel, Mart Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát” (Naphimnusz)

2002. szeptember 9.-én, a Hévizi Szentlélek Templomban együtt imádkoztunk ravatala mellett egykori plébániai híveivel, a Notre Dame nővérek Zalaegerszegről és volt tanítványai. A déli Úrangyala harangszavára borították be sírját az emlékezés és a részvét virágai.

NYUGODJON BÉKÉBEN. A BOLDOG FÖLTÁMADÁS REMÉNYÉBEN! Emlékét tisztelettel Őrizzük:Egykori zalaegerszegi hívei. kongreganistái, tanítványai J.M

( a megemlékezést a Zalaegerszegi Mária  Magdolna Egyházközségtől kaptuk, az Ünnepi Harangszó 2002.5. száma) Hálával és szeretettel emlékeznek rá Bérbaltavári tanítványai és hívei.

 

 

Szakály Ferenc tanár

1936-ban születtem Szakály Ferenc és Polgár Gizella középparasztok házas­ságából. Hárman voltunk testvérek: Zoltán, Gyula, Ferenc. Engem szüleim leány­nak vártak,  segítőkészségemmel próbáltam fiúként leánynak megfelelni. Általános iskoláimat szülőfalumban, Bérbaltaváron végeztem. Csak köze­pes és jó rendű tanuló voltam. Ez akkor változott meg, amidőn a beteg ta­nítómat, Gosztonyi Józsefet meglátogattam, aki a látogatásnak szemlátomást megörült. A látogatás fogadtatása szinte szárnyakat adott, ettől kezdve sze­rettem az iskolát, a tanulást, amely egész életemben elkísért. Nagyon megsze­rettem az olvasást, a könyveket: olvastam. Saját könyvtárat kezd­tem kialakítani. Napjainkban is szép könyvtáram van. Elérkezett a továbbtanulás ideje. Édesanyám papnak szánt — Mind­szenthy hatására is! —, édesapám bölcsen rám bízta a választást. Műszaki tech­nikumba, erdészeti iskolába szerettem volna menni, de a helyi hatalom em­berei ezt „megakadályozták"! Személyes utánajárásom eredményeként egy le­hetőséget a megye felkínált: Tanítóképzőbe mehettem, s Kőszegen végeztem az első három évet, majd az intézetet Sárvárra „helyezték" át.

1954-ben érettségiztem, 1955-ben képesítőztem. Mind a kettőt kitűnő eredménnyel fejeztem be, de az iskola nem javasolta a felvételemet, amint ez a megyén kiderült. Láttam az iratokat! Nemes bosszút esküdtem: Azért is el­végzem a főiskolát vagy az egyetemet! Tanítói pályámat Vas megyei falvakban folytattam. Halastó után Oszkó kö­vetkezett.  Itt nősültem meg, Kincs Ilona tanítónőt vettem feleségül 1957.februárjában. (Ő valóban kincs lett életemben!) 1957-ben saját kérésünkre az Őrségbe kerültünk: feleségem Magyarszombatfára, én a szomszédos Gödörházára. Ebben az időben e tájra csak büntetésből helyeztek pedagógusokat.?! Érthető, hogy minket „ellenforradalmárként" kezeltek a falu állami vezetői, de a lakók szeretet­tel fogadták a „tanítóékat" így érthető, hogy jól éreztük magunkat, bár munka bőven kijutott nekünk, hisz összevont (1-4. o. és 5-8. o.) osztályokat tanítottunk. A tanulókkal sokat színdaraboztunk, kirándultunk...!Tíz boldog évet töltöttünk az őrségi emberek szeretetétől övezve e he­lyeken. Itt születtek gyermekeink: Ferenc, Emőke (főiskolát, egyetemet vé­geztek) és Zsuzsanna, aki a szombathelyi kórházban jószívű ápolónő hírében áll. (Büszke lehetek rájuk!)

Eljött a sok munka ellenére is a „nemes bosszú" valóra váltásának ideje: Levelező tagozaton elvégeztem a Pécsi Tanárképző Főiskolát, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemet is!Mivel lámpás szerettem volna lenni, mint a nagy írónk, Gárdonyi Géza, a felnőttekkel is foglalkoztam: színdarabokat tanítottam be, könyvtárat, kultú­rotthont vezettem. Megszerveztem a Dolgozók Esti Iskoláját (7-8. o.). Olyan népszerű lett ez a felnőttek között, hogy ismételni kellett. (A tudás miatt ta­nultak, nem a bizonyítvány kellett nekik!) Ma is a „gyantás országban" élnénk, ha az iskoláinkat nem körzetesítették volna Bajánsenyére. Ide is, Őriszentpéterre is (gimnáziumba) hívtak, de az édes­apám agyvérzése miatt áthelyezésünket kértük Győrvárra és Hegyhátszentpéter­re. E községekben 1968-79 között tanítottunk, majd Hegyhátszentpéteren meg­szűnt az iskola, ezért Szombathelyre kértük áthelyezésünket. A falvakban ott hagytuk a kezünk „nyomát". Magyarszombatfán a Faze­kasház berendezéseinek cserépedényeit mi kezdtük összegyűjteni. Hegyhát­szentpéteren egy csodálatos Népi Építészeti Műemlék együttes (lakóház, paj­ta, ól, pince, kovácsműhely berendezéseivel együtt) őrzi a Szakály házaspár emlékét. (Nem pénzért tettük, még a Falunapokra is „elfelejtettek" a falu mos­tani „urai"? meghívni bennünket. A felsoroltakat a hűséges társam segítő tá­mogatása nélkül nem valósíthattam volna meg!  1979-ben Szombathelyre kértük áthelyezésünket, a Dési Huber Általános Iskola nevelői lettünk. Itt is folytattuk az eddigiekhez hasonlóan a szívvel-lélek­kel végzett munkánkat. Arra is jutott időnk, hogy Béri Balogh Ádám emlékét méltón őrző Győrvárnak kutatómunkánkkal segítséget nyújtsunk. (Ezzel Bér, a mai Bérbaltavár szülöttének emlékét „fényesítettük"!) Győrvár az egyetlen falu, akinek vezetői (polgármester, faluház vezető) nem feledkeztek meg munkánk­ról, rendezvényeikre meghívót kapunk, s mi örömmel el is megyünk!  Az oktató-nevelő munkámat kitüntetésekkel is elismerték a felsőbb szer­vek: Kiváló Munkáért Díj (1989), Honismereti Munkáért Díj (1994), Kiemelke­dő Pedagógusi Munkáért Díj (1994). Közel 25 évig tanfelügyelői (szakmai) feladatot láttam el. A művelődési tevékenységemért 1979-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetést, 1995-ben Pável Ágoston Emlékplakettet kaptam. A szülőfalum megismertetését szolgál­tam azzal is, hogy (felkérés, megbízás nélkül is) kikutattam, megkerestem a falu címerét, annak elfogadása után (önkormányzat, egyesület) 2000-ben si­került ünnepélyes keretek között felavatni, a falu örömére.  Nyugdíjazásom előtt is foglalkoztam helytörténettel (10 éven át vezettem szaktábort a megye tanulóinak Velemben, Szombathelyen és Vasváron). De ezután Bérbaltavár „kincseivel" (ősállatok leletei) szerettem volna megismer­tetni a Hegyhátot, Vas megyét, az országot.

Ezért is alakítottam meg a „Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesületet", hogy e tevékenység sikeres legyen. Szép eredményeket könyvelhetünk el: őslénytani park, ismertető tábla felállítása, állandó kiállítás létesítése 2004-ben, ezeket az ön­kormányzat anyagi segítsége nélkül, társadalmi összefogással sikerült megvalósí­tani. A koronát 2005-ben kiadott „Ősgerincesek állandó kiállítása Bérbaltaváron" című kiadványunk jelentette. 2004-ben a kisbéri temetőben az 1370-es években épült ősi templom helyét márványtáblával jelöltük meg, s egy haranglábat új ha­ranggal sikerült a kisbériek összefogásával Isten dicsőségére emelni! Jönnek a látogatók, s elviszik Bérbaltavár hírnevét szerte az ország hatá­rain belül, s kívül.  A helytörténet megyei művelése terén kifejtett tevékenységemet 2005-ben több kitüntetéssel ismerték el: Közösségi Kultúráért, Szülőföldünkért és Vas Megye Önkormányzata Szolgálatáért.

Az én mottóm: „Amely nemzet nem ismeri múltját, nem érdemli jövőjét!"

(Forrás:Szakály Ferenc könyve)

 

Treplán Gizella tanító

 

 Zrínyi József plébános

1887 - 1954

Sz. Hosszúperesztegen 1887. febr. 22-én Z. János és Kovács Erzsébet földműves szülőktől. Pappá szentelésének dátuma: 1911. jún. 29-én Győrött (a széküresedés miatt) volt. Káplán: Pákán 1911. júliustól -1914. júliusig, Sárváron 1914. augusztustól  - 1916. júliusig Hitoktató Szombathelyen 1916. augusztustól-1919. februárig  Plébános Bérbaltaváron 1919. februártól haláláig. /Bérbaltaváron van eltemetve/

Plébánosi munkásságának főbb eseményei: Hegyhátkisbérben 1923-ban új templom épült, a költségeket: 5 vagon búzát a hívek adták össze. Nagytilajban a templomot cementkerítéssel vették körül (1600 Pengős), 1929-ben pedig 45.000 Pengőért-ért modern, 2 tanerős iskolát és tanítói lakást emeltek, a régi iskolát 3 szobás kántortanítói lakássá alakították át; ugyanott 2 harangot szereztek be és a templom kőpadlózatát cementlapokkal cserélték ki.. Mikosszéplakon rendezték a kegyuri kérdést, kijavították a templomot, 2 új harangot szereztek be, az iskola előtt felállították a hősök szobrát, melyet parkkal és kerítéssel vettek körül; a 3.000 Pengő-s költséget gyűjtéssel szedték össze. Baltaváron az 1745. évben épült művészi értékű templomot restaurálták: 1926-ban új tölgyfapadokkal látták el (1.600 Pengő), 1929-ben 3 új harangot szereztek be (5.100 Pengő), 1934-ben a tornyot bádoggal fedték, villámhárítóval látták el, a templom belsejét Steffek Albin barokk ornamentikákkal és 5 freskóval díszítette (3.500 Pengő). A költségeket gyűjtés útján adták össze.(Forrás: Katolikus Lexikon - Szombathelyi Kalendárium 1777-2002)

Hírek Bérbaltavár életéből

 

-/-Bérbaltavár, 1935-ig Hegyhátkisbér és Baltavár, Vas m.: plébánia a győri, majd a szombathelyi egyhm. vasvári esp. ker-ében. - 1300 e. Byr. 1758: alapították. Tp-át 1745-1754: Szt Miklós tiszt. sztelték. Harangjait 1929: 110 és 60 cm átm. Seltenhofer Frigyes fiai öntötték. Org-ját 1760 k. ismertetlen mester építette (1/6 m/r), 1925 k. Kemenesi Sándor átépítette. - Kegyura 1880: Stern Lipót. Filiái 1984: Mikosszéplak, Nagytilaj. - Plébánosai: 1698: Óváry György, 1730: Medvári István, 1757: Kiss Ádám, 1765: Szakai István, 1772: Kováts József, 1797: Varga István, 1810: Pap László, 1822: Szaniszló József, 1836: Nyikos Mihály, 1862: Czupor János, 1884: Dobrovics László, 1913: Kiss Jenő, 1919: Zrinyi József, 1954: Sarlós Mihály, 1973: Honti Imre. - Lakói 1840: 303 r.k., 3 ev., 5 izr., össz. 311; 1910: 1471 r.k., 15 ev., 20 izr., össz. 1506; 1940: 1370 r.k., 1 g.kel., 13 ev., 8 ref., 18 izr., össz. 1410; 1944/45: →malenkij robotra hurcoltak 17 ffit, 4 nőt;1948: 1355 r.k., össz. 1365 (9 tanerős r.k. ált. isk-ban 370 tanuló); 1983: 870 r.k.; 1990: össz. 714. **MEN:121. - Schem. Sab. 1972:92. - Patay 1985.

Lakói 1840-ben  303 r.k.,  3 ev.,  5 izr  össz. 311;   Lakói: 1910-ben 1471 r.k., 15 ev., 20 izr.,   össz. 1506;

Lakói:1940: 1370 r.k., 1 g.kel., 13 ev.,8 ref., 18 izr. , össz. 1410;

1944/45: →malenkij robotra hurcoltak 17 ffit, 4 nőt; 1948:  1355 r.k., össz. 1365 (9 tanerős r.k. ált. isk-ban 370 tanuló); Lakói:983: 870 r.k.;

Lakói:1990:  össz. 714. **MEN:121. - Schem. Sab. 1972:92. - Patay 1985.

 

 

Géczy Ignác

- a nagypapám  -a Thur und Taxis család vincellére volt.  A nagymamámat  pedig afféle gyógyitó asszonyként ismerték a környéken.  Az apukám elmondása szerint esetenként az orvos is a nagymamámhoz küldte a beteget egy- egy csúnya seb gyógyítására. Gyerekként a padláson találtam is külön féle kenőcsös tégelyt a padláson. Lajos bácsinak négy testvére volt: Marianna, Irén, Matild, és az apukám Géza. Géczi Marianna jegyzete.

 

Baltaváron csinos park közepén állt a Thurn und Taxis család szép, nagyszabású, tornyos kastélya, melynek alapépítménye a Festeticheké és azután a Zalabéri Horváthoké volt, végső alakját 1888-ban nyerte el. A kastélyt 1911-ben elárverezték, néhány évvel később pedig lebontották.1935-ben egyesült Baltavár és Hegyhátkisbér, és ettől fogva a Bérbaltavár nevet viseli.

1896. hódoló felvonulás.
A junius 8-iki hódoló felvonuláson a vármegye méltóképen képviselte magát. A vármegyei bandériumban Thurn-Taxis Miksa Egon herczeg vezetése alatt a következők vettek részt: Békássy István az orsz. r. b. tagja, Bátsmegyey Imre, Chernel György, Chernel Antal zászlótartó, ifj. Czifrák János, Erdődy Sándor gróf, Ernuszt József, Hertelendy Gyula, Kiss Emil, Mesterházy Gyula, Mesterházy Jenő, ifj. Reiszig Ede, Sibrik Kálmán, ifj. Sibrik Kálmán, Széll Ödön, Tamás Jenő. Közte öten vasban, a többiek különféle diszmagyar ruhákban, ezenkivül a vármegye kiséretül 5 huszárt állitott ki.

 

1911-ben megalakult a Baltavári Úri Kaszinó, amelynek a helybelieken kívül szombathelyi, vasvári és zalaegerszegi urak is tagjai voltak.A kaszinó sok rendezvénynek helyt adott.

 

A Rábavidék 1887.X.16-i száma Kocsy István széplaki tanító 50 éves jubileumáról adott hírt.

 

A Vasvármegye 1911. IX. 19-21. számaiban tenyészállat versenyről olvasha­tunk, melyet közösen rendezett Baltavár a Vasvármegye Gazdasági Egyesülettel, a Földművelési Minisztériummal. A sikeres rendezvényre a Hegyhátról 80 db állatot hajtottak a versenyre. A zsűri rangos személyekből állt: Balthanyer Ottó királyi gazdasági felügyelő, Molnárffy Géza főszolgabíró, Mesterházy Gyula GE elnök, Szuh István körjegyző, Végh Antal gazdálkodó.

Szép sikerek születtek, bár ez volt az első díjazás a megye szélén. A zsűri ja­vasolta magyar fajtáról új apaállatok beszerzését a továbbiak érdekében, hisz a rendezvény célja: az állattenyésztés fellendítése! Helyi díjazottak:

Tehenek versenye:         

I. Kázmér János Hegyhátkisbér  80 korona díj
II. Pásti Gyula Hegyhétkisbér  70 korona díj                                           
VI. Bodó János Hegyhátkisbér 20 korona díj

Üszők versenye:

IV. Pásti Gyula Hegyhátkisbér 50 korona
V. Mészáros Imre Baltavár 40 koron

 

Veszedelmes tűz Baltaváron 1913-ban, mely során a Szent Miklós templomá­nak főoltára elhamvadt, s a belseje kiégett.

 

A Vasvármegye 1919. IX. száma hírt adott arról, hogy Virág Ferenc méhész (asztalos) elnyerte a Földművelési Miniszter segélyét méhészetével, melynek jutal­ma:  3-as kaptár, műlép prés, mézpergetőgép, viaszolvasztó üst.

 

A tanítógyűlésről ad számot a Vas megye 1925. VII. 8-i száma, amelyen Hajdu József helyi tanítót köszöntötték 44 évi szolgálata befejezése alkalmával. A vasvári esperesi kerület papjai, tanítói, köztük Zimics József oszkói, Zrínyi József baltavári plébános, a régi tanítványok nevében Horváth Dezső kisbéri tanító...köszöntötte.  Ez­után 75 terítékes bankettel zárult az ünnepség. Kevés ilyen ünnepségre került sor a következő évtizedekben Baltaváron...

 

Egy angol tudós tanítása Baltaváron címmel számol be a Vasvári Újság 1927.IX.25-i száma. FA. Bather prof. (London) Baltaváron tett tanulmányozásáról, ahol ásott, fényképeket készített... előadást tartott a múzeumok szerepéről. Tria­nonról is szót ejtett, vallomással is felért a befejező mondata: „Éljen az ezeréves Magyarország!"

 

Vas megye 1929. évi 29. számában részletesen beszámol a Baltavár és Vidé­ke életét meghatározó Baltavár és Vidéke Társaskör 25 éves jubileumáról. Az ün­nepség fényes dísz közgyűlés keretében folyt le, amelyet Dubrovecz Vince tanító vezényletével az énekkar a Hiszekeggyel nyitotta meg. A kör elnöke, Kiss Emil Károly köszöntötte a megjelenteket. Dr. Baltay László beszéde nagy tetszésre ta­lált, amelyben megállapította, hogy a vidék kultúrközpontja lett a kör. Az ünnepi műsor keretében felléptek Tóth Gábor, Tóth Gáborné, Végh Irénke szavalattal. Lázár István zenével kísérte „Petőfi a Hortobágyon" c. melodrámát. Magyar dalo­kat Hafner Zincsike énekelt, a kor hangulatának megfelelően irredenta versek kö­vetkeztek, Himnusz éneklésével zárták az ünnepséget. Ezután 82 terítékes társas­vacsora pohárköszöntőkkel zajlott: Osvald Jenő járási főszolgabíró, Dr. Bárándi Mihály a vasvári kaszinó üdvözletét tolmácsolta. Kora reggelig tartó tánccal foly­tatódott az ünnepség.

 

1933. szeptemberében a képviselői jkv. bejegyzése szerint a jégverés tönkre­tette a határt. 1956. őszén is — szüret előtt! — a jégverés a szőlőben közel 100%-os kárt okozott.

 

A Vasvármegye 1938. VII. 9-i száma Vízözön a Hegyháton címmel számol be a hatalmas felhőszakadásról, amely vihar kíséretében sújtotta a falut. Hegyhátkisbér falu középső részén és Csehi falu felőli bejáratnál 150 cm magas áradattal zú­dult a házakra a víz, amely következtében 4- 4 ház összeomlott, az utat elmosta, a Kánya patakon átívelő fahídban óriási kárt tett. Emberemlékezet óta nem tapasz­taltak ilyen felhőszakadást, a vallásos falu félrevert harangokkal kérte Isten segít­ségét. A falu egy emberként sietett a bajbajutottak segítségére. A felhőszakadást jégeső kísérte, amely a szőlőkben és kukoricásokban 50%-os kárt okozott.

 

A Magyar Országos Levéltár 234,6.cs.201,f. tudósít bennünket a vadak okozta kárról:
Farkasok 1770. III. 23-án  uradalom Pattyi  "majorjában ,,  betörtek az akolba, 15 kis bárányt és 5 öreget összemarcangoltak.." A híradásból  arról értesülhetünk, hogy ebben az időben még nagy számban éltek dúvadok a vidékünkön. Ez érthető is volt, hisz a "Farkas erdő" a közelben terült el, amelynek neve összefügg a
fenti vadakkal is.

 

Ebből a forrásból értesülhetünk a pusztító dögvészről is, amely 1786-ban okozctt nagy károkat az állatállományban az uradalom területén: marhák, disznók pusztultak el nagy számban.

 

A tűzvész is sok pusztítást  végzett.  Ezek közül kiemelkednek az 1950-60-as években keletkezett "gyanús tűzek"  amelyek szinte egyszerre lángoltak fel a falu ellenkezó pontjain. A falu öregjei azt a gyanút erősítették meg, hogy csak a Tsz szervezés elősegítését szolgálták. Megtörni a konok és ellenálló egyéni gazdákat....!?Ma már nehéz az igazság kiderítése.

 

Földrengések
Az 1956. érvi földrengésről a Magyar Állami Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet kiadványa: Az 1956. évi magyarországi földlrengések (szerk.: Simon Béla Müszaki Kiacdó, Bp.1958.) ad részletes ismertetést.
1956. márlcius 31-én  I5 óra 7 perckor pattant ki... Bérbaltaváron (és környékén). Ennek következtében a házak 50 %-án  a kémények felső része megrongálodott, ledőlt, jelentéktelen fal  repedések a házak felénél is jelentkezett.  A 3.  lökéssel egy, időben rnennydörgésszerű moraj hallatszott. amely hordógurulásszerű morajhoz hasonlított.
Utórengés több alkalommal jelentkezett :
1956. április 1-jén 3 óra 32 perckor,      április 2-án 9 óra 28 perckor,    május 2-án 0 óra 00 perckor,    I óra 43 perckor,    6 óra 58 perckor.    18 óra 18 perckor.

 

Földrengés Bérbaltaváron 1989.január 28-án 4 óra 55-kor földrengés rázta meg a Vasi Hegyhátat. A 4,5-ös erősségű rengés központja községben volt.

 

A műszeres vizsgálatok alapján Bérbaltavár - Csipkerek térségében van egy feszültség-gyűjtőhely, ahol már több közepes és kisebberősségű rezgést érzékeltek. Statisztikailag körülbelül 15 évente fordul elő olyan földrengés, amely jelentős károkat okoz. Azokon a területeken, ahol már egyszer volt földrengés nagy valószínűséggel meg fog ismétlődni...!!!

 

Az augusztus 20-a alkalmából kitüntetettek

2011. augusztus 21.-én az állami ünnep alkalmából jeles magyar személyek vehettek át kitüntetéseket:

Németh Béla családi gazdálkodó – telephelye Bérbaltavár – a növénytermesztés és a szarvasmarha-tenyésztés területén elért eredményeiért, Aranykoszorús Gazda Díjat vehetett át.

 

Képek

 




« Vissza az előző oldalra!
Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület - Magyar