Csuda Jánosné kézírása, (galériában)

Gyulay Lajos igazgató Úr "gyűjtései" ,   (galériában)

Gyulay Lajos Igazgató Úr munkájának elismerése  a Járási Tanácstól, (galériában)

Nagy Gáspár  "Edit nénihez" küldött levele  és kézírása (galériában)

Treplán Gizella méltatása  (galériában)

Szakály Ferenc Bérbaltavár története c. könyv borítója (galériában)

Visszaemlékezések:

Badacsonyi Lajos  visszaemlékezése   (2./4 fejezetben)

Bényi Imréné Erzsi néni visszaemlékezései   (2 fejezet)

Géczy Marianna  visszaemlékezése   (2 fejezet)

Gyulay Edit visszaemlékezése   (2 fejezet)

Egyed László visszaemlékezései  (2./1 fejezetben)

Honti Imre esperes plébános visszaemlékezése   (2./2 fejezet)

Horváth István plébános visszaemlékezése   (2./2 fejezet)

Horváth Lajos tanár visszaemlékezése   (2./2 fejezet)

Királyhalmi Miklós tanár visszaemlékezése   (2./2 fejezet)

Kovács Ilona visszaemlékezése   (2./3 fejezet)

Dr. Legli Veonika visszaemlékezése   (2./3 fejezet)

Dr. Molnár Beatrix visszaemlékezése   (2./4 fejezet)

Molnár Julianna visszaemlékezése   (2./3 fejezet)

Varga Beatrix visszaemlékezése  Bános Árpi bácsira és Baltvárra   (2./4 fejezet)

Virágh Attila visszaemlékezése   (2./4 fejezet)

Gyulay Lajos igazgató 1955-1957-ben összegyűjtötte Bérbaltaváron a népszokásokat  (lucázás - regőlés - korbácsolás - betlehem járás), népdalokat  (Benkő Erzsébettől - Szili Jánosné Heri Máriától), újévi köszöntőket  (Koller Ferenctől - Bujtó Irmától). Az Igazgató Úr kutató munkájának köszönhetően maradtak meg ezek az értékek számunkra. Az anyagokkal az Igazgató Úr pályázatot is nyert 1965-ben.
Ezt a kincset őriznünk kell és a mai generáció számára is meg kell tanítani, nem szabad, hogy a népszokásaink elvesszenek. Köszönjük Igazgató Úr lányának Gyulay Editnek, hogy rendelkezésünkre bocsájtotta, így a majdan létesülő "régi értékeink múzeumában"  ki tudjuk állítani.
Gyulay Lajos Igazgató Úr munkáját  1953. május 28.-án Kovács László a Járási Tanács csoportvezetője levélben ismerte el. (A levelet a Családtól kaptuk)
Ebből a levélből tűnik ki igazán, hogy milyen színvonalú nevelés folyt a Bérbaltavári iskolában, mire nevelték  a diákokat, milyen oktatásban-nevelésben részesültek, milyen elvárásokat támasztottak velük szemben, pedig ezek a szavak még csak meg sem közelítik azt az elismerést amit igazán a Tantestület megérdemelt volna. (Vélemény Farkas Máriától származik)

Kincsként kaptunk a Gyulay Családtól egy levelezőlapot amely Zsóka néni kézírását őrzi.  Szívet melengető emlék ez nekünk. Tőle tanultuk meg a "betűvetést".
Ugyancsak értékes emlék Nagy Gáspár Edit nénihez írt levele. (A levelet a Gyulay Családtól kaptuk)

Visszaemlékezések:

Visszaemlékezés,  Bényi Imréné Erzsi néni

Első osztályban Bérbaltavár Kisbéri iskolájába játunk, a csapás alján függőlegesen volt, már lebontották. Vízszintesen a „gödörpart" volt. Tanítónk Gosztonyi József volt 1945-45-ban. Második osztályban a Kisbéri iskolában a falu közepén – jelenleg lakás – Kántor Ilona tanító nénihez jártunk. Harmadik-negyedik osztályban szintén oda jártunk ahova elsőbe. Tanítónk Illa Gyula, igazgatónk Horváth Dezső. Hittant elsőben Jambrics Ignác, majd Zrínyi József tanította. Negyedik osztályban 1 – 7 –ig osztályoztak bennünket, de ez csak egy év volt.
Alsó tagozatban átjártak Nagytilajból, később Mikosszéplakról, Tóti – Len gyárból gyerekek (Gulyás testvérek V. osztálytól) Baltavárra. Ötödik – nyolcadik osztályig Baltavári iskolába jártunk, igazgató itt már Gyulay Lajos.
A hittant Zrínyi József és Szalai László tanította. Csuda Jánosné nem tanított bennünk, de VIII. osztályban Budapestre Ő vitt párunkat – jó tanulásért – az úttörőtáborba. Az ország többi részéből is jöttek gyerekek, 2 hétig voltunk ott. Treplán Gizella szintén nem tanított bennünk, de matekből sokszor korrepetált, nagyon jó matekos volt.

Edit tanító néni szeretette meg velünk a  történelmet és az olvasást, mely a mai napig hobbim.
Első osztályban 1945-46-ban palatáblán írtunk, csak olvasó könyvünk volt. Hogy tüzelni lehessen a kályhában minden reggel egy darab fát vittünk.
Karácsonyra már tudtunk olvasni, szorzó táblát minden reggel fel kellett mondani (illetve Gosztonyi tanító bácsi fülébe súgtuk) mindig azt a részt ahol tartottunk.
Második osztályban már zsinór írással írtunk, tanultunk.
A felsőben Gyulay Lajos igazgató úr vezetésével megalakult az úttörő zenekar. Hangszerre úgy gyűjtöttük a pénzt. Vadgesztenyét és zsíros gubacsot szedtünk a Mikos-pusztai erdőben (haza Kelemen Józsi bácsi –Nagy Gáspár nagybátyja lovas kocsival hozta ). Így szedtünk anyarozst, burgonya bogarat.  Az őrsök versenyeztek ki tud többet gyűjteni.
Esténként Igazgató bácsi végigjárta a falut, ne hogy diákjai este 9 után kint kóboroljanak…

Megalakult a „Csapattanács” .  Aki nem tanult rendesen büntetésből minden nap felelt, stb…. Volt tisztaságfelelős, minden reggel köröm – fül ellenőrzés. Volt leckefelelős, a táblának tisztának kellett lenni, a padokat tisztán kellett hagyni a tanítás után stb…
Anyák napján az őrs sorba járta „minden tagjának” az Édesanyját és  együtt felköszöntötték. Hittanból „Szívgárdisták” voltunk.
Sokat kirándultunk, növény gyűjteményünk volt, hogy ismerjük meg a hasznos és káros növényeket.
Tánccsoport alakult. Pöttyös aljunk volt, fehér blúz piros farkasfoggal.
Március 15.-én vagy más ünnepen szavaltunk, énekeltünk.
A környező falvakból jöttek gyerekek sportversenyek voltak. MHK.

Mi még szerettünk iskolába járni és tiszteltük a tanárainkat, ma is szeretettel gondolok rájuk.

Zalaegerszeg, 2015. augusztus 20.    Bényi Imréné Erzsi néni

Bényi Imréné,  -   Férjem nevében.

Bényi Imre (1930.05.15. – 2015.09.29.  Hegyhátkisbér, anyja neve: Gábor Mária) kinek nagyapja „Takácsmester” volt.
Ő szőtte a szakajtóruhát amit kenyér sütéskor a zsomborba tettek. A környékről hozták hozzá a lenből, kenderből – régi paraszt asszonyok maguk készítették a fonalat – a szőni valót. Lepedőt, törölközőt, kenyérsütő ruhát, zsákokat készítettek belőle.
Persze mellékesen összeálltak  - hogy családjukat el tudják tartani  - zenélni. Papa, Gábor József (1876-1953) hegedűlt,  Balázs ….bácsi cimbalmozott (neki olyan cséplőgépe volt, amit a lovakkal vontattak), Kocsis Pali bácsi hegedült,  Nyári Dezső bácsi tangóharmonikázott (neki Baltaváron boltja volt). Lakodalmakba jártak, a környező falvakba is elmentek. A hegedű még meg van nálunk, mindig a legidősebb fiúé, illetve unokáé lett. Férjem tudott gombos tangóharmonikán játszani. Azért elment egy nyáron masinálni, hogy meg tudja venni, de sajnos a háború után eltűnt. Esténként kiültek a padra és a fiataloknak zenélt, akik énekeltek, táncoltak 1946-ig.  

Nagyapja Kisbérben lakott – a régi házat lebontották – jelenleg Hustikerék laknak ott. Ők vették meg és építkeztek a telken.
A mi lakodalmunkban (1955.05.14.) Kocsis Pali bácsi, Nyári Dezső bácsi és Nyári Károly bácsi zenélt.
Kisbérben két bolt volt. Frisch Kálmán bácsié (családja Auswitzben halt meg)  és   Árkuséké ( Őnekik kocsmájuk is volt). Baltaváron és Kisbérben is külön-külön tejcsarnok volt. Baltaváron Farkas Józsi bácsi, Kisbérben apósom Bényi Imre (1903-1988 élt) volt 1927-39 között a csarnokos. Ő sajt és vajmester volt, Bábolna-kisbérben tanult, majd Sárvárról került a faluba. Utána Poskolát Zoli bácsi lett a csarnokos, majd a TSZ vette át a tejet.

Baltaváron kocsmája volt Kancsal Mihálynak, Humli Antalnak. Boltja Nyári Dezsőnek – Orbán Lajosnak – Kóbor Gyula bácsinak. Külön – külön sertéspásztor volt a két faluban. Három iskola volt a faluban, ma már ebből csak egy van meg.
A falu két temploma meg van – de plébánia már nincs, a pap már más községből jár át. Két temetője van a falunak. A zsidótemető a TSZ majoron túl, de sajnos nagyon elhanyagolt állapotban van, benőtte a gaz, csak kidőlt keresztek vannak benne.
Ma már nagyon kevesen élnek – laknak az idősebbek közül a faluban, csak esetleg leszármazottak.

Mi 1957-ben jöttünk Zalaegerszegre, de előtte még pezsgett az élet. Volt szüreti bál, külön – külön búcsúi bál. Gyermek fejjel emlékszem a nagyfiúk mentek lucázni, korbácsolni a lányokat. Szerenádot adtak a fiúk a lányoknak. Éltek a régi hagyományok. Volt színjátszó kör, a Humliék kaszinójában játszottunk.  Fő összetartó erő volt Sebestyén Feri bácsi, Mihályi Mariska néni, Mihályi Teri néni stb. Ezek a régi emlékek.
Ha élne a férjem még sokat tudna mesélni – amit nekem is elmondott- a falu életéről. Gondolom még vannak akik a régi dolgokat felelevenítik. Ezt mind a férjem mesélte.   Fiatalok, csak kitartó kutatást, és türelmet kívánok.

Zalaegerszeg, 2015.11.23. Bényi Imréné  ( Kovács Erzsébet – később mostoha apja a nevére vette 1955-ben így jelenlegi leánykori neve Nagy Erzsébet)

Arra gondoltam még, mi lenne, ha megpróbálnánk, hogy mindenki belekerüljön. El  szoktam játszani a gondolattal, hogy házról-házra megyek az akkori utcánkban, és kiről, mit tudok. Pl. csak a saroktól hozzánkig, és csak azon az oldalon: Srágliék: mindig szegények, minden nehéz nekik. Tamás néni: kedves, rendezett, idős asszony, fia Tamás Árpád, 56-ban disszidált. Balázsék: idősek, elhanyagoltak, szegények, nincs ki gondozza őket. Végül szociális otthonba kerültek. Janka néni, posta. Ács postamesterék nagyon kedvesek.  Laci fiuk a haverom, de mindig csak a” Mennyből az angyal”-t énekli, és nagyon hamisan, ha átjön hozzánk. Szegény Apámat ez kicsit zavarja… Kondics Lenkéék. Apjuk meghalt, anyjuk, Rózsi néni sokat kiabál. (még nincs Sulyok ház) Legli Hilda, anyukája, kisfia Virág Endre.  Még nem ő a postás( az még Farkas Lajos bácsi, felesége pedig dobol. Igazi figurák! Kati egyébként azt hiszem fent van a facebookon). Kovács néni, Kovács bácsi, fiuk Ernő. Aranyosak, kedvesek. Ott voltunk Ernő esküvőjén és a pap elrettent, hogy Májer Mári néni maga elé vette anyám finom csokitortáját, és késsel mind megette. Virág Zsuzsiék, szülei, Marika (Nyuszi) késői születése csupa öröm és frissesség az utcában. Pintér Antalék. Aranyosak, erősek, fejszével jöttek éjszaka a házunk elé, hogy nem hagyják Apámat elvinni. Az idős Pintér néni Anyám szoptató dajkája volt, Irén lánya (Szabó Kati anyukája) is akkor született, és jutott az árvának is. Baumgartnerék: zártak, ridegek, nem beszélnek, csak köszönnek, de igazán nem ellenségesek. Rakosék. Nagyon szeretem őket, Rakos nénit, Rakos bácsit, Lincsi nénit, gyerekeket (egyébként van egy Jenő fiuk is: ő Veszprémben élt, gyerekei Gyöngyi és Miklós  zeneakadémiát végeztek, zenéléssel foglalkoztak). Náluk láttam, hogy születik a kisborjú, féltem mikor felgyújtották a pajtájukat (cséplőgépük volt, kuláklistára kerültek). Sehol a világon nem lehet olyan jól bújocskázni, mint náluk a színben. Jó ha ott vannak az unokák. Már haza is értem…

Hát akkor,  kérésre, tovább megyek a 6-7 éves fejemmel… Horváth Icáék, Józsi bácsi, Irén néni, nagymama. Ica a játszótársam, osztálytársam, a barátnőink Géczi Maya és Horváth Erzsi szemben laknak. Sokat vagyunk együtt és külön-külön is, hol itt, hol ott. Néha négyen elviszünk egy tehenet őrizni, az nagyon jó móka. Utána üres telkek, az egyik a szemben lakó Kis Naca nénié. Ő nagyon aranyos, kicsi, öreg néni. Mindig ad nekünk valami gyümölcsöt, ha elmegyünk a telke előtt. Virág Attiláék.  Folyton dolgoznak, munkálkodnak, lovakkal, vagy a nélkül. Kedvesek. Kántor Antal, felesége: Magdi, lányaik: Marika, Ica. A szülők sokat isznak. A lányoktól féltem, kővel dobáltak, ha egyedül mentem. Egyszer eltörték az üveg mézet, amit Nagyanyámtól vittem haza. Sírtam, Apám azt mondta, biztosan azért, mert nekik nincs. Kézen fogott, visszamentünk, és vittünk nekik egy üveg mézet. Utána már jóban voltunk, amikor elköltöztünk, nekik ajándékoztuk a házban visszamaradt dolgainkat. Megint telkek, egy helyen le lehet menni a patakhoz, van egy kis híd is, le lehet rövidíteni az utat Nagyanyámig. Pintér Líviáék háza. Apukája cipész, csendesen élnek. Lívia az osztálytársam, valamiért mindig visszafogott kicsit.
Tejcsarnok. Frisch Kálmán bácsi, és felesége: Mariska néni. Sokat lehet látni őket az utcán, Kálmán bácsi nagy kék kötényben van legtöbbször. Mindig barátságosak. Az udvarukban néha bál van. Befordulok a Dimitrov utcába, a hídon túl már vár Nagyanyám. Mindig vár. Mellette még nem laknak ott Tóthék, akiknek később gondjukat viselte, ők még kinn laknak a Hegy utca végén. Felber, később Németh (Daci) ház. Kati az ottani játszótársam, húga Ica, kisöccsük épp megszületett. Sokat babusgatjuk. Anyukájuk kedves. Pál néni, Feri bácsi háza. Tollfosztóba járunk hozzájuk Nagyanyámmal. Sokan vannak mindig, rengeteg vicces és rémisztő dolgot mesélnek ott. A sarkon befordulva azon az oldalon nincs már több ház, az utca végén keresztben áll Kovács Icáék (anyukája, apukája: Lajos bácsi) háza. Úgy gondolom, ez a Világ vége, mert innen már nem lehet tovább menni.
A másik oldalon visszafelé jőve: Szili Jani bácsi és anyukája. Kettesben élnek, Jani bácsi játszik a felnőtt zenekarban. Pintér Laci bácsiék, még sokan, még Erzsi is otthon van, később Amerikába megy. „Órás” Szabóék. Nagyon sok gyerek, mindig éhesek. Anyukájuk néha takarít az iskolában, és napszámba jár, apukájuk meghalt. Nagyon becsületesek. Szeretem őket, Klári az osztálytársam. Valahol itt lakik Órás Rezi. Egyedül kóborol, néha részeg, ha éppen nem félünk tőle, felsegítjük az árokból. Jelenics  Károly  bácsi, felesége, és testvére Kálmán, aki a kisbéri templomban harangoz. Ők nevelik Szendi Marikát, aki osztálytársam. Sokat van náluk Bolond Zoli. Ők mindenkivel nagyon szívélyesek és kedvesek. Károly bácsi napszámba is jár. Templomdomb, majd a kisbéri iskola kertjének vége. Az iskola előtt kék húzós kút van középen, a környékből mindenki innen hordja a vizet. Villany még nincs a faluban. Balra a Proletárba lehet átmenni, felfelé a Csapás kezdődik. Az utca elején lakik az öreg Dóczi néni, Iván Lajos bácsi, Bözsi néni, Iván Vali néni és Lali. Velük sokat vagyunk együtt, náluk is mindig van tollfosztó. Aranyosak. A Csapásban lakik még Kiss Éva, Fábián Erzsi, és anyukája Huszár Irma, aki mindig biciklivel „száguld” le a dombról. Dóczi Erzsi is ott lakik, aki osztálytársam. A kúttól visszafelé: Tőkés rendőrék, aztán egy csak nyáron lakott ház, Pestről jön haza egy nagymama és két kislány. Pásti Zsuzsiék, anyukája, testvére Gyuri. Kedvesek, szeretik Nagyanyámat. Bognárék: Lányuk: Marinka aki később Huszka dr. felesége lett, fiuk: Jenő, Bp.-en villamoskalauz. Tőlük hordjuk a vizet, nagyon kedvesek. Sok csípős libájuk van. Kiss Zsuzsiék, később Szakály Lali, majd Virág Ottó felesége. Kislányuk Tünde, Nagyanyám pót-unokája lett, miután elköltöztünk, de akkor még csak ők laknak ott. Emlékszem, mennyire szomorúak voltunk, mikor fiatalon meghalt az anyukája. Nagyon jó szomszédok voltak!
A hídon túl Varga Pali bácsiék, még Rózsi nénivel, gyerekeik: Pali, Béla, Piroska. Béla az osztálytársam volt. Velük is sokat játszottunk együtt az utcán. Bodó Dezsőék háza. Nem nagyon lehet belátni hozzájuk az utcáról. Lovaik vannak. Kinn az utcán mindig barátságosak.  Bodó Józsi bácsiék szép tornácos háza, felesége, lányaik. Nagyon kedvesek. Nagyanyámat Sógor néninek szólítják. Józsi bácsi vágja nálunk a disznót, nagyon gondos, precíz munkát végez, közben nagyon érdekes történeteket mesél. A sarkon még nincs ház. A Temető felé Szakályék, átellenben Pintér csendőrék házával kezdődik az utca. A sarkon a kisbolt, benne Gizi néni. Mindig mosolyog, mindig kedves. Egy napon tettek motor-vezetésből  vizsgát  Anyámmal. Ő jött hamarébb, odakiáltott a motorról nekem: „Sikerült Anyukádnak is, hamarosan jön!” Nagyon örültem.  Az utcához hozzátartozik még „Bruksi bácsi”, aki hosszan pergeti az ”r”-eket. Mindig arra jár. Köszönünk, és azt mondja: „Szerrrbusssztok gyerrrekek”. Ez nagyon tetszik nekünk. Előreszaladunk, és újból köszönünk mindig, hogy mégegyszer halljuk. A hegy felé vezető úton Szakály Klári és Tóth Piroska osztálytársaim laknak, a Temető felé Simon Ernő. Visszafelé a „Kisutcán”, Kántor Kláriék háza az első. Mikor gyújtogatták a házakat, az övék is égett, méghozzá nappal. Nagyon rossz volt. Kis ház (később Zöldkeresztes), benne Németh Sándor bácsi él egyedül. Vadászkalapja, fokosa van, amit mindig magával hord, mikor a hegyre megy. Orbán Ági, anyukája, és nagymamája: Szentes Rozi néni. „Dícsértessék”-kel köszönünk neki, mert mindig nála van az imakönyv. Ágika és anyukája nagyon aranyosak. ( Itt lehet, hogy felcserélek házakat, vagy kihagyok. Kérem Attilát, helyesbítsen a „túloldalról”!)
Pali Pistiék háza. Sosem tudtam meg a neve eredetét. Sok gyerekük van,  és nagy földes udvaruk. Németh (Borjús) Józsi bácsiék. Zsuppfedeles a házuk. Ő lett a párttitkár, de Anyámat csak nagyságos asszonynak szólítja, hiába kéri, ne tegye, főleg „elvtársak” előtt. Anya tanítja esténként írni-olvasni, és egyszerű beszédeket ír, tanít neki, amiket baj nélkül elmondhat. Lánya Manci, a tanácson dolgozik. (Talán itt hagyok ki egy házat?) Mosonyi testvérek háza. Két lány és egy fiú-testvér. Már idősek. Mindig titok a ház, sosem jártam benne, Apámat nyúztam, végül  Népszámláláskor vele mehettem. Igazán akkor sem láttam semmit, mert egy nagy füstös kemence volt a konyha közepén, a szél visszafújta a füstöt, amitől látni se lehetett. Talán a mellettük lévő házban lakott albérletben Matyasovszky László állatorvos. Nagy, erős motorbiciklivel járta a körzetét. Benkő néniék (Nyanya), fiai: Feri, Lali. Ő takarított az iskolában. Nagyon szerettük egymást, rengeteget mesélt nekem. Bújtóék háza, családja. Rokonságban álltak a balra nyíló kis utcában lakó Bújtó Irmával, és valahogy Horváth Erzsiékkel. Grazban éltek rokonaik. Óriási várakozás előzte meg, ha „jöttek a graziak!” Ilyenkor összeszedtek minket gyerekeket, és a szép nagy autójukkal tettünk egy kört Csehiig. A sarok után Kiss Feri bácsi , az ő „Erdeje alatt” szoktunk hóvirágozni, szánkózni, kirándulni. Mögötte Torma Naca néni lakott, Farkas Kati nagymamája. Pajtás kutyánkat tőle kaptuk, egyedül mentem érte, mikor már elválasztották. A Sobri ház következett, aztán Kis Naca néni.  Jelenicsék háza. A férfiak szintén fokossal járnak a hegyre, testvérük Marinka, nagyon kedves. Horváth Erzsiék, Jenő bácsi, Rózsi néni, Nagymama. Nagyon aranyosak, jó náluk lenni. Géczi Maya, anyukája, apukája. Géza bácsi kádár, és ő világ egyik leghumorosabb embere. Géczy nénivel söprögettem az árkot, mikor földrengés volt. Haza akartam szaladni, de Anyám és köztem dőlt le az iskola tűzfala. Két Takács család egymás mellett. Mariska néni varrónő volt, fia Feri később Pannonhalmán tanult. Illés néni, és Ilonka, aki továbbra is hűségesen járt Baltay Laci bácsiékhoz, akkor is, mikor már szegények voltak. Nagyon kedvesek. Kelemenék, aztán Kissék.  Bolond Zoli szerette Apámat és hallgatott rá.”Hova mész, mit csinálsz bácsi?” Mellette vonult, ha a zenekar végigment az utcán, és hűségesen betartotta, hogy addig nem szabad pattogtatnia az ostorát… Csákiék. Darálójuk volt, mindig sokat kellett várni, de nagyon érdekesek voltak a gépek, a gabonahegyek, és hamar eltelt az idő. Schultzék a sarkon. Még az idős szülők is élnek. Géza bácsi nagyon szépen varr. Dudi, felesége: Kati és a gyerekek is aranyosak.

Hát, lehet, hogy ez az oldal korrekcióra szorul. Volt egy Ágnes néni is, igaz Virágh Attila?

Mindenesetre hálás lehetek a sorsnak, hogy ilyen szerető, elfogadó utcában nőhettem fel. Sokfelé jó volt, sok helyen megfordultam azóta, de ilyen már sehol nem adatott többé.

Gyulay Edit