Elérhetőségek

Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület

9700 Szombathely,
Rumi út 264.

Telefon: +36/30/979-5609
info@berbaltavariak.hu






Nevezetességek

26. Betyárvilág Bérbaltaváron

Miért és kik álltak be a betyárok közé?

A súlyosbodó úrbéri jobbágyterhek miatt a jobbágyok közül egyre többen szöktek meg „örökös" lakhelyükről, az örökös jobbágyságból menekülve a veszé­lyekkel terhes „szabadságot" választották. De sokan az „erőszakos katona  fogá­sok" elől is menekültek. Sobri Jóskának köszönhetően Baltavár örökre bekerült a betyárvilág történetébe, s ezt a bécsi kormánynak, a bécsi sajtónak is köszönhet­jük. A hivatalos hatalom mindent elkövetett, hogy a magyar népet, a magyar nem­zetet a világ előtt lejárassa, rossz hírbe keverje, elhallgatva az igazi okokat.

Ki is volt Sobri Jóska / született Pap József/ ? Festeticsnél bojtárként szolgált „Selyem birka nevű tanyán"(volt ilyen tanya Baltaváron). Baltavár melletti Endrőd pusztán (a baltavá­ri Festetics uradalom része volt) töltötte ifjúkorát. Édesapja, Pap István kovács, ta­lán pásztor volt. Azért kapta a Sobri nevet, mert a Sobor nevű majorból költözött Vas megyei Endrőd pusztába. A fiú istenfélő szülők gyermeke, de fiatal kanász­bojtár korában sertéslopásba keveredett, e tettéért két ízben is fogságba került. Besorozás, katonafogság várt volna rá! A börtön nem tántorította el a „csínyte­vésektől", a második elítélésből megszökött, s kezdetét vette a „romantika".

(Ítélete 1832-ben a fogságban töltött időn felül még 2 év, összesen 240 pál­caütésre ítélte a Vas megye fenyítő törvényszék. 1835-ben társával, Fényes István csordásbojtárral kiraboltak egy juhászt Kolomposon.) Társa fogságba került, neki sikerült elmenekülnie, s meg­kezdődött a bujdosó élete, s csakhamar megszervezte a „ha­ramiacsapatát".

Vakmerősége, leleményes­sége miatt a nehéz kelepcékből is sikerült ép bőrrel meglépnie. Sok-sok romantikus legenda kö­zül egy: 1836. nyarán a Kóny község kasznárját kirabolták, de a kasznár lányának „egy csó­kért" visszaadta az elrabolt gyű­rűt. Ilyen romantikus történet az is, amikor Baltaváron Festetics grófnét is megtáncoltatta. Úgy került ide, hogy szerelmes volt a grófné dajkájába, s meglátogat­ta, ahol éppen bál volt a kastély melletti malomban.

Fényes nappal belovagolt Baltavárra: „Hogy ha én csak egyszer is életem­ben táncolhatnék a grófnéval"... kiáltott fel epekedve. A grófné nem ellenkezett, s fordult vele egyet-kettőt. (A hagyomány szerint a Festeticseket megkímélte „csínytevéseitől" a haramia csapata.) Később a Bakonyba tette át székhelyét, s ma­ga köré gyűjtötte a bujdosókat, s vakmerő rablásokat követtek el. (A szájhagyo­mány szerint azt üzente Festeticsnek: — „Szabadon utazhat" — őt nem lehet bánta­ni, adta „parancsba" társainak.

Mi okozta Sobri Jóska vesztét? 1836. XII. 8-án „csapatával" Hunkár Antalnak, a vitéz insurgens ezredesnek szolga győri kastélyát példátlan merészséggel és mo­hósággal rabolta ki. Az ezredes Budától, Bécstől védelmet követelt, és kapott is. Felállították a statáriális bíróságot: Sopron, Győr, Vas, Veszprém és Zala megyé­ben, s 500 pandúrt vontak össze elfogására. Ez a csapat kiegészült katonasággal, kalandvágyó és bosszúszomjas nemes ifjakkal, és a jobbágyok csapatával (!?). Az üldöző haddal valóságos hadjárat kezdődött! (Somogy, Tolna, Komárom, Veszp­rém, Fehér megye is csatlakozott.) Szorult a hurok a betyárok körül, s 1837. II. 16-án Szakcs és Tamási vidékén bezárult a kör. Vitézül küzdöttek a betyárok, csak több órás harc után sikerült a 7 betyárt ártalmatlanná tenni. Sobri látta, hogy nincs menekülés: ezért agyon lőtte magát. Az elmenekült társait később elfogják, majd elrettentésül felakasztották őket.

A nép nem akarja elhinni, hogy a népszerű „hős" betyár élete ilyen véget ért. Sokan, sokfelé „látták"...?! Néhány korabeli lapból vett idézet jól mutatja alakjának továbbélését: „Sobri az Alföldre vándorolt. Egy grófi majorban... számadó lett, s amikor a tiszttartó meghalt, ő lett a tiszttartó. Feleségül vette a tiszttartó leányát... gazdag ember lett!" „Észak Amerikában él, mint patikus." „Sobri költött alak, so­hasem élt, csak az írók fantáziájának szüleménye." „Sobri egy elzüllött főúri csa­lád ivadéka."

Regényeket írtak életéről: „Georg Schobri, der Rauberhauptmann in Ungarn" (Lipcse, 1837.); Schubry, le brigand hongrois..."(Párizs, 1838.) Nagyon sok dal ke­letkezett Sobri Jóskáról, néhány a legelterjedtebbek közül:

Répa Rozi

Répa Rozi Bitlegében
Nyugszik a Zsobri ölében,
Magát azzal vigasztalja,
Zsobri Jóst a galambja.

Ne hidj Rozi a Zsobrinak
Kedves ő egy kiasasszonynak;
Kivel hogyha mulatozik,
Rólad nem is gondolkozik.

 

Szalapai kertek alatt
Belepett engem a harmat.
Belepett engem a harmat
Zsobri Jósi szüre alatt.

Paor kisasszony fejkőtője
Libeg lobog a fejébe;
Az se maga pénze ára,
Zsobri Jósi vette rája.

 

 

A keszthelyi major alatt
Sobri Jósi majd ott marad
De németek nem esmerték
„Holfan Sifán" azt kérdezték.

Sobri Jósi derék legény,
Paripája igen kemény;
Felnyargal a hegytetőre
Onnan néz le vásárhelyre.

 

Az Istvándi kis erdőben

Az Istvándi kis erdőben
Subri Józsi híres benne
Nyírett haja, gyolcs gatyája
Sárga sarkantyús csizmája.

Subi Józsi híres zsiván
Kit megfogni már sok kíván
Kerék piros az orczája
Ezer csók illenék rája.

Ezüst sarkantyú csizmáján
Szép czifra szűr van a vállán
Inge gatyája pergályból
Rójt van rajta arany szálból.

 

Nem félt Zsobri panduroktol
Sem szakálos hadnagyoktol
Sem puskától, sem a kardtól,
Csak törvényes igazságtól.

Lápafői erdőszélen
Megütköztek ők a télen
De hogy magát nem menthette,
Pisztolával agyonlőtte.

 

Hetven ezer ember előtt
Nem bujdosom erdőt, mezőt;
Páhok alatt a csárdában
Dúst iszom czifra ruhában.

Jöhet pandúr vagy katona
Jóska szívem ne félj soha
Dunán innen dörög az ég
Jóska szívem ne menj el még.

Átok fogta meg a magyart
Aki soha együtt nem tart
Igaz az a régi mondás
Valahány ház annyi szokás.

Piros selyemből van öve
Négy dupla pisztoly van rá füzve
Kordovány bőrből csizmája
Ugy lép benne mint a páva.

 

A nép, a hatalom Sobrit oly híressé tette, mint Rinaldo Rinaldinit.

Milfajt Ferkó, Sobri egykori vezértársa személyleírása Sobriról 1836. decem­berében Veszprémben a bíróság előtt: „Sobri... 27 esztendősnek vallja magát, magas, sudár termetű, vállban, csípőben széles, fehér kisasszonyos, különben barnás képű, fekete, nyírott hajú, kifelé álló kis, fekete bajuszú, fekete szemű". Hasonló leírást adott róla egy Somogy megyei számadó birkás is, azzal az elté­réssel, hogy „fáján pofabőrű, egyszóval a 7 betyár közül a legszebb, ruházata pedig a legcifrább!! (33)

Milfait 1836. XII. 24-én felakasztották.

A Sobri család Horváth ura­ság kérésére Jancsi fiával, Bözse lányával együtt megjelenik a balta­vári Horváth-kastélyban, ahol Vahot Imre lefényképezte őket. A családról hű képet ad a Kresz Má­ria: Magyar parasztviselet könyv a Sobri család Vas megyében című színes melléklete.

 

Kiegészítés a helyi szájha­gyományokból

A faluban és környékén, és a néphagyományban is, ma is él  a betyárok emléke (Sobri Jóska, Patkós Pista).  Nemzedékről- nemzedékre öröklődtek a történetek. Egyed Józsefné felmenőitől hallotta mesélni: „Az erdőbe ennivalót hordtak Sa­vanyú Józsiéknak. Ők a szegénye­ket soha nem bántották. A rablott pénzt, kincseket az erdő odvas fáiba rejtették. A lovaik patkóit gyakran megfordí­tották, hogy az üldözőket félrevezessék."

A néphagyomány szerint a hegyi boronafalu pincék gazdái közül egyesekkel egyezséget kötöttek; a kialakított és megbeszélt jelek figyelembe vételével használták, látogatták azokat. A későbbi jegyző, Szuh Kálmán pincéje is ezek közé tartozott („Sob­ri hegy"). Az uraság konvenciót fizetett, hogy kímélje meg lopásaitól. A szomszédos Ti­lajban (ma Nagytilaj), amely a baltavári uradalomhoz tartozott is többször megjelent Sobri, és mulatott a tilaji pincékben „Harmat" Rozival.

A néphagyomány szerint Sobri elődjéről, Patkós Pistáról így emlékezett:

„Kivirágzott, kizöldellett száraz bükkfa teteje,
Az alatt van, az alatt van Patkós Pista lakhelye.
A vármegye sok pandúrja keresi... keresi,
De az erdő, a nagy erdő mindig csak elnyeli."

 

„Betyártörténet” a XX. században

Feljegyzésre érdemes esemény Bognár Aladár kalandos története. Szom­szédját, Varga Károlyt letartóztatták (1951), ő a mezőre szökött, hogy elkerülje a szomszédja sorsát. Bujdosott erdőn-mezőn napokon át, majd Fülöp Géza Mi­hálynál húzta meg magát. (Az ő háza a falu szélén állt). Feljelentés miatt „tisz­teletét" tették nála (1954 telén) a falu vezetői (rendőr, tanácstitkár, tanácsel­nök), ahol éppen disznóölés volt. Kutatás kezdődött, az ágyban, a párnák alatt ráleltek Bognár Aladárra. A rendőr csőre töltött pisztollyal kiugrasztotta, majd a rendőrőrs felé kísérte, de útközben — amikor a rendőr eltette pisztolyát ­megszökött. A rendőr 3 lövést eresztett utána, szerencsére nem „találta el". A szökevény menekülés közben elesett, a megsérült keze vérezni kezdett, s vér­nyomok maradtak utána, de a kihívott „katonák", az erősítés sem talált rá. Elme­nekülése után a Zala megyei Zalabesenyőn működő Állami Gazdaságban Mol­nár Antal névvel helyezkedett el, a faluban élő rokonság befogadta. Idős szü­lei segítésére, haza-hazalátogatott (1951-1954), s éjjel a hold világánál a szőlő­hegyen dolgozgatott.

Egy ismerőse meglátta, beárulta... Zalaegerszegen a vásár alkalmával az „Aranybárány" Étteremben mulatott, s vígan nótázta: „... az igaz betyár egy sem kerül... kézre". Ő most kézre került, elfogták, letartóztatták... majd a büntetése le­töltése után kiszabadult. Ő volt Sobri Jóska betyár bérbaltavári utóda a XX. szá­zadban, de neki a sorsa szerencsésre fordult!

(Forrás: Szakály Ferenc könyve és a Wikipédia)

 

Képek




« Vissza az előző oldalra!
Bérbaltaváriak Szülőfalujukért Egyesület - Magyar