Bérbaltavár szőlőhegyei

A falu életében nagy jelentőséggel bírt a szőlőhegy, melyet az urbárium összeírásának megjegyzésében is olvashatunk: „mindenünk a hegy", „bálványunk a hegy" stb. A jobbágyvilágban csak az erdő, cserjék kivágása után telepített szőlőt birtokolhatták, melyet eladhatták, örökölhették. Ez volt számukra kincs, a féltve őrzött „vagyon". A középkorban, de később is nagy értékű volt a bor: sok mun­kával, költségesen volt termelhető, egészségügyi értéke is jelentősnek mondható. Nem feledhető az élvezeti érték sem.

Már ebben a korban is értéket jelentett a szőlő, pince, stb. A fentiek miatt születtek meg a „Hegytörvény" articulusai (pontjai), amelyek aprólékosan szabá­lyozták a szőlőhegy minden dolgát. A levéltárak anyagában több irat is foglako­zik a baltavári szőlőkkel, hegyeladással. Ismerkedjünk meg egy szőlő eladásának történetével részletesen az 1793-as évből! A szerződés így szólt:

„A hegyeladás az articulus 22. pontja szerint történt. Az, eladó: Kóbor Ferenc (széplaki), a vevő Virág István (baltavári) la­kos. A szőlő öt akós hordóval együtt lett eladva 50 forintért, az ura­ság járandóságát (dézsa, hegyvám) annak idejében beszolgáltat­ta... saját kezünk „keresztvonásával" és a pöcsétünkkel megerősí­tettük szőlőlevelünket.

Baltavár, 1793. június 30.

Hegybíró: Kovács Mihály, Tari- Pál. Esküdtek: Virágh Mihály, Németh Mihály, Kovács Márton, Kovács János, Kádi András, Bognár István, Szalay György, Andók József, Németh István, és a többi."

A szokásoknak megfelelően aláírásával az uradalmi tiszttartó is megerősítet­te (Bokor Mihály), pecsétjével látta el.

1810. IV. 9-én kelt írásban azt olvashatjuk, hogy egy Horváth nevű szökevény atyjának „a földes uraság kegyes­ségből és irgalomból minden szőlőbeli jussa" megmaradt. Az osztályos testvérek: Horváth Mihály és béres Horváth József aláírásai.

A XIX. század folyamán a filoxéria kipusztította a szőlő­tőket. 1903. III. 16-án a „Magyar Királyi Szőlészeti és Borásza­ti Felügyelőség Sopronból Baltavár segítségére siet, támogatva a birtokosokat a pusztítás elhárításában.10.000 db Riparia, 10.000 db. Rupertis, 5.000 db. Lités Solvamus, összesen 25.000 db I. osztályú szőlővesszőt küld oltáshoz, adományként. A vesszőket a szőlőbirtokosok között szét kell osztani, de 2000 db-nál többet nem kaphat senki. A szállítási költségek az adományozottak között arányosan viselen­dők. (A kiosztást a szőlészeti felügyelő ellenőrizni fogja.)

Szőlővesszőkért folyamodók névsora: Sebestyén Sándor bíró, Kiss Ferenc esküdt, Legli József, Mészáros Imre, Takács József, Koller János hegybíró, Sebes­tyén István, Horváth József, Balogh Mihály. „Értelmes" birtokosok is részesíthe­tők vesszőadományban. Kimutatás készült azokról, akik az adományozott vesz­szőkből részesültek.

A kiosztási jegyzék szerint nagy eltérés mutatkozik a birtokosok között. 37 birtokos kapott a vesszőkből: Szőczei István 700., Kiss József 500, Sebestyén Sán­dor 604, Legli József 700, Bognár János 500, Legli Gyula 700, Mészáros Imre 800, Sándor Gyula 800, Koller István 1000, Balogh Vendel 700, Virág János 8, Vágó Ist­ván 7, Vágó Sándor 7, Horváth József 8, Koller József 7, Sebestyén István 7, Koller János 7, Takács István 7, Takács János 7, Takács József 7, Mátyás István 3, Csarankó Ferenc 3, Bakler György 7, Lakner József 7. Kovács József 7, Mosonyi József 7, Bognár József 5, Benkő József 7, Varga Károly 3, Fehér Sándor 7, Lakner János 7, Miklós János 7, Kiss Lajos 3, Koch Zsigmond 7, Kovács János 2, Mayer 1000, Mátyás Sándor 300 db. A kimutatásból jól látszik, hogy a kiosztás igazságta­lanul történt: Az igénylőkről nincs kimutatás, de míg 12 fő több száz darabot (300­-1000), 25 fő csak 2-7 db vesszőt kapott!

Hegytörvény (a baltavári hegy) „articulusainak" ismertetése

1.   articulus.(pont) A választásról szól, melyet Szent György naptájban kell megtartani. A következőket kell megválasztani: hegymestert, hegybírót, 12 esküd­tet, 1 vice mestert. Esküt kell tenniük. A földesúrnak vagy a tisztjének be kell je­lenteni a választást, a megválasztottak neveit. A távol lévőket (nemeseket is) 4 Ft-tal büntetik, amelyből 3 Ft. az uraságé, 1 Ft a falué. Megválasztani csak hűséges hazafit, jó és értelmes embert lehet.

Szőlőpásztorokat egy évre fogadnak fel, akik egész éven át kötelesek vigyáz­ni a szőlőkre, a hajlékra, hogy a tolvajok, gonosz emberek, kóborlók kárt ne okozzanak. A tolvajokat az előljárók, uraságok, magisztrátusok elé kell vinni.

2.     A gyepűk rendben tartásáról szól. Elmulasztását 15 nap alatt ki kell pótol­ni, mert elmulasztása esetén 4 Ft büntetés jár - 2 Ft uraságé, 1 Ft helységé - ezen­kívül az okozott kárt meg kell téríteni.

3.     A kapukat zárni kell, az utat „jó kézben" - karban - kell tartani. Elmulasz­tása esetén a büntetés 4 Ft.

4.    Tilos a káromkodás. Büntetése 4 Ft., melynek 3/4 része a papé, templo­mé, 1/4 része a magisztrátusé - a szegényebbeket 2 pálcaütésre ítélik. Fogdába is vihetik a durva káromkodót!

4.    Tilos vasárnap és egyházi ünnepeken dolgozni! Büntetés 4 Ft. 3/4 rész pa­pé, 1/4 rész helységé. Tilos mise előtt gyümölcsöt szedni, bort hazavinni gyalog vagy szekéren — büntetés jár érte.

6.   Esztendőnként — mindenszentek tájékán a Hegymesterhez tartoznak be­menni jelenteni, ha valaki, valahol káros helyen gyümölcsöt, szőlőt szedett. Elma­radása esetén a büntetés 2 Ft,. vagy 6 pálcaütés. ( a két forint az esküdteké lesz) A fizetés elmaradása esetén az uraság tisztjei vagy az esküdtek megverhetik. „Ne­mes főemberek nem kötelesek vallani — nem paraszt bíróság hatalma alá valók."

7.     Csak a szokásos úton szabad járni, jobbra, balra kitérni nem szabad. Bün­tetés 30 krajcár vagy négy pálcaütés.

8.     Ha valaki gyümölcs, széna lopásban találtatik a büntetése 4 Ft, vagy 12 pálcaütés. Pincebetörés esetén tömlőcbe kell vetni a földesúr vagy a vármegye fogságában. Az orgazdák büntetése 3 Ft, melyből 2/3 rész az uraságé, 1/3 a falué.

Paráznaság büntetése 1 Ft személyenként, a nemeseket a vármegye bünteti.

9.     Ha csavargók, idegenek a hegyen kószálnak 1 Ft, vagy négy pálcaütés a büntetésük. Ha lopáson érik 4 Ft, szegény ember 12 pálcaütésben részesül.

         Vadászat: az ebeket „lőjjék agyon", a fegyvert vegyék el, adják át a földesúr­nak, vagy a tisztjének. Tilos a nemeseknek is „Szent György naptól fogva a szü­retnek végéig a vadászat!"

10.   Legeltetés gyepűn belül Szent György naptól fogva Szent Márton napig tilos. A tilosban járó állatokra „tőrvetés, behajtás — ölés, agyonlövetés" is járhat. A kárt meg kell téríteni a kárt szenvedőnek.

         Behajtás: öreg állatok után 10 krajcárt, juh, kecske után 2 krajcárt kell fizet­ni darabja után.

11.  Ha a szabadparasztok a szőlőhegyen egymást szidalmazzák 4 Ft, vagy 12 pálcaütésre bünteten-dők. Fegyver (kard, puska) használata esetén kísértessék a földesúr úriszéke, vagy a vármegyéhez a büntetés kiszabása miatt.

12.   A mezsgye „igazításáért", „megszedés" esetén 4 Ft vagy 12 pálcaütés. Ha becslésre kerül sor, naponként és személyenként 15 krajcárt kell fizetni.

13.  Gyümölcsérés idején a hegymester, földesúr „akárki szőlőjéből" csak módjával szedhet, nem szabad a fát rázni! Tilos a szomszédoknak a szőlőn által­menni, ... termést leszakítani, fölvenni. Büntetés 4 Ft vagy 12 pálcaütés.

14.   Gyepűt áthelyezni csak földesúr engedélyével lehet.

15.   Ha valaki tűzzel kárt okoz (gyepű, oltvány) büntetése 4 Ft, ebből 2 Ft az uraságé, 2 Ft a hegybíróé. A kárt a helység becsüse szerint meg kell fizetni.

16.  A távollévő szőlősgazdák védelmét szolgálja. A káros munkát végzőket „annyiszor amennyiszer elkövetik 12 krajcárral büntessék vagy kár esetén többel". A szőlőpásztoroknak tilos „rossz életű asszonyokat" tartani — büntetésük 4 Ft vagy 12 pálcaütés.

17.   Tilos magasabb bért adni a nemes vármegye"lamitációján felül", egymás munkását elcsalni. Büntetés 12 pálcaütés.

18.   A szüret ideje: „szokás szerint" kezdhető. Megszegése 12 pálcaütéssel büntetendő. A kilencedet, tizedet szokás szerint az uraság szabja meg. Engedelme nélkül a hegyből a bor nem vihető el!

19.   Az uraságnak járó részt megtagadókat a vármegyéhez kell bejelenteni, büntetés jár érte. A pusztán (műveletlenül) hagyott szőlő „minden hozzátartozóval... a földesúr keze alá vehet. Gyenge termés után a „hegyvámot" következő évben meg kell fizetni, de pénzzel nem köteles megváltani, hacsak nem akarja a jobbágy."

20.   Bor vegyítése vízzel vagy mással tilos. Hegyvám vagy eladás esetén kö­teles a kárt megfizetni. 4 Ft vagy 12 pálcaütés.

21.   A puszta szőlőt rendbe hozó jobbágytól a földesúr a szőlőt nem veheti el, az az „ő öröksége", csak a járandóságot kell megfizetni utána.

22.   Hegyet eladni csak a hegymester, esküdtek tudtával lehet. Megszegése 4 Ft vagy 12 pálcaütés és „semmisségével jár"! Az eladás módja, sorrendjei: előny a szomszédé, második földesúré, harmadik vér szerinti atyafiságé, negyedik mezs­gyés szomszédé. Az adás-vételt a hegymester, esküdtek jelentik a földesúrnak.

23.   Az eladás megakadályozása:"...egy esztendő és egy nap alatt vigye vég­be... azon idő elmúltával keresetét elveszti..." Az eladást a „Szőlőbéli eladás könyv"-be be kell jegyezni. (ki által, kinek, mely napon, esztendőben).

24.   A szőlőt megvásárló köteles az uraságtól „szőlő és hegyvámokra comis­siót" venni. A nemes vagy „szabadított szőlők" nem hegybéli ítélet alá valók.

25.   Kezdő szőlősgazda (vásárló) foglalása szüret végétől Szent Gergely na­pig megengedtetik, utána köteles a munkákat elvégezni. A vezetők évente több­ször összejönnek: a panaszokat meghallgatják... szabad a földesúrhoz fellebbezni, végül a nemes vármegyéhez fordulhatnak.

26.   Ha valaki a helység törvénye előtt nem jelenik meg büntetése 1 Ft. Ez­után a földesúrnál, majd a nemes vármegyénél keresheti igazát.

27.   A szőlő örökségéről rendelkezik, az esküdteket 12 krajcár illeti meg fá­radozásaikért.

28.   Aki „feslett nyelvességgel" a vezetőket megsértette, büntetése 4 Ft, 2 Ft a hegymesteré, 2 Ft az esküdteké. Aki a hegy népét mocskolja 12 Ft büntetést fizet, melynek fele a helységé, fele a vármegyéé. Megszabja a fellebbezés menetét, dí­jait is. (Nem kis pénzbe kerül az ilyen pereskedés!)

29.   „Betsük" (becslés) rendje az okozott kártól függ, de „igazságosan végez­zék a betsüt".

30.   Panaszokkal, igazság szolgáltatásal, büntetésekkel kapcsolatos „hogy he­lyesebben, mind csendesebben folyjanak a helység dolgai... reggel józanon... tar­tózkodnak... étel, ital után semminemű törvényt ne..., Isteni szolgálatot... el ne mulasszák... Vasárnap és ünnepnapokon... ne tartsanak... semmit... a büntetések... mérsékletesek legyenek... az ellenállókat ne bántsák, ne kalodázzák, ne láncol­ják... adják át... a nemes vármegyének..."

31.   A büntetésekkel foglalkozik az ellenállókkal kapcsolatban. Kötelezik a hegymestert dézsma, hegyvám szedésére, hisz a büntetésekből, bírságokból ő is kap. Évente köteles számot adni a beszedett díjakról, mely a „Szent Egyházat, földes uraságot, nemes vármegyét" illeti.

32.   A hegyvám pozsonyi akóval s itzével szedendő, a mérőedényt el kell lát­ni Nemes Vármegye bélyegével. Bort eladni, venni a hegymester jelenlétében le­het, „nem alattomban alku áron..."Megszegés esetén nemes 4 Ft, a paraszt pálca­ütés büntetést kap. Ha öreg a paraszt a pálcaütést megválthatja pénzzel.

33.   A napszámosokkal kapcsolatos szabályozás: a munkást tartó gazda mér­téktartó legyen a bor és az étel tekintetében. Étel: Főtt ételt napjában kétszer, két­félét, de nem adhat „béleseket és afféle kényes süteményeket" Bor: naponta egy itze adható. Ne hogy gonoszságok és veszedelmes következmények legyenek, mert az szokott történni, hogy „részeg elmével és tétovázó kézzel nem hasznot, hanem kárt a szőlőtőkénél okoznak!"

Összegezve: megállapítható, hogy a hegytörvény mindent pontosan szabá­lyoz: öröklés, büntetés, kötelesség, igazságosságra, mértékletességre int stb. Védi az uraságot de a szőlő művelőit, tulajdonosait is!

A 33. pontból álló hegytörvény (articulus) ritkaságnak számít, Sághegy tör­vénykönyve is kevesebb pontból áll. A hegytörvény betartására és betartatására napjainkban is nagy szükség lenne...! (5)

(A településen (Baltavár, Kisbér) sok-sok boronafalu pince szolgálta az em­bereket. Sajnos ezekből napjainkban már kevés áll, lebontották őket, s helyettük új- villaszerű- pincék sorakoznak a hegyen Baltaváron és Kisbérben is)

Szinte minden gazdának megvolt és megvan a maga kis hegye, pincéje Bérbaltaváron. A munka szüneteiben, ünnepnapokon összejönnek egy-egy pincében a szőlős­gazdák, ízlelgetik az új bort, gyertyafény tükrében véleményt mondanak az óbor illatáról, zamatáról, majd szelnek az ízes kolbászból, füstölt szalonnából, mert így jobban csúszik a föld aranyló leve, kincse!

A régi időkben — szájhagyomány szerint — gyakran látogatta a hegyet egy kis mulatozásra Savanyú Jóska betyár is. (Az 1950-es években „nem kívánatos" láto­gatók is járták a hegyi pincéket, a fináncok.... )

1968-ban 150 kh szőlőt telepítettek, melyet a falu szülötte Légli Ottó támogatott korszerű pincével, és ez sokaknak adott munkát a faluban. Mára már a szőlőt kivágták.

(Forrás: Szakály Ferenc könyve)