Huszár Irma és a falu idős lakói is nagy meggyőző erővel mesélték, hogy a bükkerdő lábánál (oldalánál) eredő forrást a helyiek szerették volna búcsújáró hellyé avattatni. Azt állították, hogy aki a forrás vízéből ivott, meggyógyult... Te­hát a népi hit gyógyító erőt tulajdonított a víznek!  Csakhamar búcsújárók kezdték látogatni a szent kútnak nevezett forrást, de a csendőrök a vasvári papság kéré­sére ezt akadályozták. (Ez hihető, hisz Vasvár búcsújáró hely a Szent Kúttal.) A helyiek a forrást és környékét kultúrált hellyé kezdték kialakítani: a forrást fedett tetővel látták el, szent képekkel aggatták körbe...

A helyiek elmondása szerint akadtak, akik a tiltás ellenére is innen hordták a frissítő vizet. Napjainkban is megvan a forrás, de a hozzá fűződő történetek, hit már elenyészett, a forrás is elapadt. (A II. világháború idején a „leventék" a hábo­rúba elhurcolás elől a forrás környékén bújtak el. Nem volt ez véletlen részükről...)

(Forrás: Szakály Ferenc könyve)